Sut az a hely, az a kuckó, zugocska, mely a kemence és a fal között lelhető meg. El lehet oda bújni, megpihenni, melegedni, aludni. Régi időkben gyakran a ház kenyérkereső férfia aludt a sutban, szemben a bejárati ajtóval, hogy azt szemmel tarthassa, az érkezőt azonnal fogadhassa.

Másutt jobbára gyermekek játszó, alvó, de akár büntető helyéül is szolgált. Nem voltak még külön gyermekszobák, a gyermek hát ha túlságosan csíntalan volt, elhangzott a fegyelmező szó: "Irány a sutba." Későbbiekben ezt a célt a ház, lakás valamely sarka váltotta fel.

A sutban lehet "suttyomban", elbújva (akár sumákolva) olyan tevékenységet is folytatni amit titkolni szeretnénk. 

Mikor mellőzve kívánunk, vagy kényszerülünk valamiért lenni, ott van nékünk a hűséges sut.

Egyes helyeken a legkedvesebb háziállatot is beengedték a sutba, több forrás szerint azonban inkább a vacokba. Ez a sut ágyszerű meghosszabbítása alatt található állatnak fenntartott fekhely.

Míg beltéri kemencével gondoskodtak a ház melegéről, az étel elkészítéséről, addig a sut egy igen központi, nagy becsben tartott helynek számított.